Kicsit rendbe jöttem, és így újra tudtam írni. Természetesen nem kerülhette el a figyelmemet, az a töménytelen Facebook poszt, ami ma elárasztotta az egész falamat. Kicsit felháborítónak tartom, no de többet olvashattok majd a következő cikkemben:

"... Ő is egy ember közülünk, és vajon bele gondolunk, amikor őt csúfoljuk, hogy esetleg mi nem vagyunk e nagy darabok, vékony gebék, buták, túl okosak, szőrösek, bénák, vagy torzarcúak? Hát igen, gondolom, ezt sokat nem teszik meg. Pedig mi sem szeretjük, ha rajtunk ércelődnek és azt mondjuk az emberekre, hogy bunkók, mert nem tehetünk ellene, hogy hogyan nézünk ki?...."

tovább >>

Ingoványos most nekem a talaj,
Szilárdabb volt még ez tavaly.
Lelkem most vadul háborog,
Mint megkötött vad, morog.
Mint hal szájában a rozsdás horog
Szívemben egy tőr, úgy forog.

Tudtam rég mi jó, s mi rossz
Elkerült messziről a gonosz
Most azonban gyorsan közeleg,
Vészjóslón, már a közelben lebeg.
Jöjj hát, megküzdök veled!
Te ocsmány, csúf szörnyeteg!

(...)

teljes vers ITT

Sajnos nem volt ihletem mostanában, és ihlet nélkül elég bátor dolog írni és alkotni is, úgyhogy ezt mellőztem, ellenben próbáltam picit alakítani a designemen. Nem tökéletes de próbálkozok, hogy minél jobb legyen :)

Természetesen megint nme sikerült elkerülnöm a problémázó embereket a buszon, így megint van mesélnivalóm arról, hogy mi az történt pontosan. De ezt most kicsit humorosabbra vettem :) Kellemes olvashatást!

<elolvasom>

Tegnap írtam egy verset, ez az első és egyetlen, amit valaha közzé tettem, remélem tetszik ;)

<Kattints a versért>

Ma pedig egy novellát írtam, ami egy hontalan befogadásáról szól. Egy kis ízelítő belőle:

"Szép lassan levettem róla a kabátját, és a cipőjét, majd kivittem ezeket az erkélyre. Itt nem érhette őket az eső, mégis száradhattak. Furcsa volt, mert tudtam, hogy segítenem kell majd neki a fürdésben, hiszen vakként nem igazán engedhetem be csak úgy a fürdőszobába. Így bekísértem az apró fürdőhelységbe és megmutattam neki, hogy mit merre talál. Meglepetésemre, miután megengedtem neki a kád vizet megköszönte a segítségemet, és azt mondta egyedül hagyhatom, mert most már meg tud majd fürdeni. Kicsit aggódtam, hogy esetleg kárt tesz magában, de azért meg is nyugodtam, hogy nem nekem kell öltöztetni egy vadidegen férfit. Míg ő fürdött bementem a konyhába és feltettem a tűzhelyre egy kis vizet melegíteni, majd a szobába mentem, hogy kerítsek pár jobb állapotban lévő férfi pólót és nadrágot."

<elolvasom>