Chu már alig hallotta a motorcsónak hangját, ami sebesen száguldott lefelé a folyón, vissza a stáb számára kialakított szállodaszerű épületbe. „Rendben” gondolta. „Akkor kezdjük”. A folyótól alig pár lépésnyire már megjelentek az első függő ágyak, amelyek kötelekkel voltak rögzítve az őket körülvevő fákhoz. Kis csomagját rádobta a folyótól legtávolabbi ágyra, jelezve, hogy lefoglalta, és elindult az ágyától jobbra található ösvényen. A vékony földcsík, ami jelezte, hogy merre is kell lenni pár percnyi sétálás után eltűnt a zöld növényzet alatt, így Chu tartva a feltételezett irányt végül kilyukadt a tónál. Csendes és megnyugtató helyre számított, ez azonban koránt sem volt az. A madarak nagy hangon feleseltek egymással, a tücskök ciripelése pedig azt az érzetet keltette, mint ha egyenesen az ember füle mellett mondanák el bánatukat. A tavat tápláló ér legalább öt méteres magasságból csordogált és bár most alig szállított vizet a medrében, látszott, hogy nagyobb esőzéseket követően igazi vízesésként működik. Chu bele dugta kezét a tó langyos vizébe, majd cipőjét ledobva és nadrágját tértig feltűrve sétált be a tóba. Lábával érezte a medret kialakító durva felületű köveket, amelyeken egy vékony rétegnyi iszap gyűlt össze. Lassan elsétált a sziklafalig, amelyről a kis patak csordogált, és hátát a sziklafalnak támasztva megpihent.
****
- Hova tűnt az a ferdeszemű sárga? – Mr. Lupton idegesen sétált fel alá egy Las Vegasi hotel legfelső emeletén elhelyezkedő irodában, amelyből tökéletesen be lehetett látni a neonfényektől tündöklő várost. Már három napja várt a szállítmányra és még mindig semmi, pedig azt hitte ekkora már rég úton lesz hazafelé. – Ha nem kerül elő és nem jelentkezik ráküldöm az egész bandát, aztán majd meggondolja, hogy legközelebb kivel üzleteljen. Nincsen igazam?
- Igen Uram, tökéletesen igaza van, a megbeszélt időpont az a megbeszélt időpont és nem más. – A fekete hajú, vékony és igencsak törékenynek látszó Sashenka bőszen bólogatott, és egyre csak a cipője orrát nézte, amely az utóbbi hetek rohanásainak köszönhetően erősen megkopott.
- Hát persze hogy igazam van! – Lupton egy újabb pohár vodkát töltött a poharába, majd a pohár tartalmának elfogyasztása után, a tőle megszokott fintorgással nyugtázta, hogy még mindig isteni az orosz vodka. – Ez a maguk itala megunhatatlan. Egyszerűen tökéletes. Aranyom, maga nem kér?
- Engedelmével Uram, én távoznék, amennyiben végeztünk.
- Úgy gondolom, végeztünk. A papírokat hagyja csak az asztalon, jobb helyen lesz az a szerződés nálam. Amennyiben a szállítmány megérkezik, azonnal értesítem Morizt és utána beszélgethetünk a további teendőkről.
Sashenka fellélegezve lépett ki a folyosóra és aprócska lábaival gyorsan a lift felé tipegett. Alig bírta kivárni, hogy beszállhasson a liftbe, most minden másodperc óráknak tűnt. Amint beült a sötétített ablakú fekete Mercedes kormánya mögé, előhúzta blúza alól a papírokat, majd nagy gázt adva elhagyta a hotel parkolóját. Nem sokkal később már a Mexikói határ felé tartott, a mellette heverő szerződésekkel együtt.
****
Chu nagyjából fél órát volt távol a versenyzőktől, mégsem maradt le semmilyen eseményről. Mindenki a befoglalt ágyán ült vagy éppen feküdt és csak levelek zörgésére kapták fel a fejüket. Chu nem foglalkozva az őt kérdőre vonó tekintetekkel egyenesen a faház felé vette az irányt. Beérve feltépte a gyógyszeres szekrényt, és a nagyméretű tűkkel ellátott injekciók közül egyet a lábszárába szúrt. Az ott elhelyezett fotelben picit megpihenve kötözte be a kígyó által okozott sebet, majd
- Te meg mit csinálsz itt? Világosan meg lett mondva, hogy csak a napi kiválasztott aludhat idebent, és az ma nem te vagy! – A talpig rózsaszínbe öltözött, kész Barbie másolat nyávogós hangja sértően magas volt, és mindezt tetézte az a „felsőbbrendű” tekintet, amelyet a homloka közepére tetovált szemöldökökkel akart kifejezni.
- Kígyó. Marás. Bejönni, ápolni. – Chu utálta, hogy a nyelvi korlátok miatt nem volt képes kifejezni indulatait, de tudta, hogy ha ezeket a szavakat kiabálva mondta volna, akkor teljesen hülyét csinált volna magából. A hatás kedvéért azért letekerte a korábban már gondosan feltekert fáslit, és megmutatta a szerzeményét.
- Úristen, de undorító vagy! Ne érj hozzám! – A Barbie másolat a magas sarkú bakancsban visszaegyensúlyozott az ágyáig, és fáradtan belehuppant.
„Jesszusom! Innen a tervezettnél hamarabb ki kell jutnom!” – Chu pár perces pihenőt követően felállt és ő is ledőlt az ágyára pihenni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
