Néhány szó a film történetéről:

A 74. aratás győzteseinek körútra kell indulniuk, ami a verseny utáni sokkos állapotukat és a lelki nyugtalanságukat csak tetőzi. Az egyes körzetekben, vagy a nyomorral kell szembesülniük, vagy a Kapitólum kegyetlen és korlátlan hatalmával. A körút végén azonban nem ért véget a szenvedésük és nem térhetnek haza szeretteik körébe ugyanis, a Kapitólium vezetője Snow elnök különleges meglepetést tartogat a győztesek számára az aratás 75. évfordulója alkalmából…

Egyéni véleményem:

A Futótűz remekül mutatja be azt a vezetői önkényességet, amit itt a filmben is hatalomnak neveznek. Ezt felhasználva Snow elnök visszajuttatja nem csak a 74. éhezők viadalának győzteseit, hanem más korábbi túlélőket is a vérengzésről szóló műsorba. A történetet persze már sokan ismerhetik a megjelent könyvekből, így nem mindenki számára tartogat nagy meglepetést az, hogy a 75. Éhezők Viadala, és egyben a 3. Nagy Mészárlás, már nem csak a túlélésről, hanem a rendszer elleni lázadásról is szól. De az, hogy ki kinek az oldalán áll egészen a film végéig titokban marad. A filmben a legnagyobb fordulat azonban mégis az arénán kívül történik, és ez Philip Seymour Hoffman (Plutarch Heavensbee) kiváló színészi alakításának köszönhető. Az újdonsült játékvezető nyájasan mutatkozik be Jennifer Lawrencenek (Katniss Everdeen) és Josh Hutchersonnek (Peeta Mellark) az őket ünneplő estélyen, majd később az ő vérüket kívánja, akárcsak az elnök. A kétszínű ellenszenves karaktert a történet végéhez közelítve azonban mégis csak a szívünkbe fogadjuk. Az előbb említett főszereplők munkáját is joggal lehet dícsérni, hiszen Peeta és Katniss karaktere valóságos maradt, nem éreztük, azt, hogy természetfeletti kepeségekkel rendelkeznének, érzelmeik egyértelműek voltak a nézők számára, mozdulataikkal pedig megerősítették a karakterek személyiség jegyeit, gondolok itt Katniss határozottságára, és lobbanékonyságára. Stanley Tucci (Caesar Flickerman) alakítása is szót érdemel, hiszen a látszólag könnyűnek tűnő mosolygós műsorvezető szerepét, a színész saját megítélése szerint kemény munka árán tudta ennyire jól alakítani. „Legnehezebben a hangját találtam el a figurának, nagyon kellett figyelnem, hogy egyenletes tónusban beszéljek.”  Bár megemlítem, sokkal könnyebb dolga „Az ördög prádát visel” című filmben sem lehetett.

A színészeken túllépve talán érdemes részletezni a technikai megoldásokat. Az első részben rengeteg lehetőséget aknáztak ki, ennek ellenére a „Futótűz”-ben újabb meglepő megoldásokkal találkozunk a film során, kezdve a hologramos kiképzőközponttal, az erőtereken és az újabb fantasztikusan megtervezett arénán keresztül, a Kapitóliumban élők stílusának megjelenítéséig. A sminkek, valamint az ottani élet megjelenítésével most sem spóroltak, ez rögtön a Peetát és Ketnisst ünneplő jelenetekben is látszódott. A csillogás, és ruhák extrémek és egyes esetekben visszataszítóak voltak, még sem tűnt teljesen elrugaszkodottnak. Csak úgy, mint minden egyes területen, a film ebben is megőrizte realitását. A kiképzőközpont azonban talán a film egyik leglátványosabb jeleneteinek színtere. A hologramok rendkívül ötletesen lettek megvalósítva, mégsem lettek túlbonyolítva, és ez újra a filmet dícséri, hiszen a már fentebb említett realitást őrizte meg. Természetesen most sem voltak kihagyhatóak, a mutáción átesett állatok, jelen esetben a páviánok, amelyek meglepően élethűek lettek, és ez pozitívum! Hogy miért? Mert a legtöbb filmben, amiben ilyen mutánsok jelennek meg, a lények általában természetellenesen mozognak, néznek ki és sorolhatnám. Ebben az esetben azonban annyira élethűnek hatnak, hogy egy pillanatig magam is elhittem: már pedig léteznek!

Már a történet elején megjelenik a többségében lányokat izgató szerelmi hármas, és természetesen végig is kíséri a filmet, ugyan is a végén is titok marad, hogy merre is húz inkább a főszereplőnk szíve. Talán csak az arénában érzi Peeta esetleges elvesztését tragédiának, mert nélküle egyedül maradna? Vagy talán Katniss maga sem ismeri igazán jól az érzelmeit? Ez már a harmadik rész titka.