Ma az egyik egyetemi órámon hallottam ezt a kifejezést: „Enter Nemzedék”. Ezek lennénk Mi. Az elnevezés onnan ered, hogy a mai fiatalság (14-20 évesek) mindenre az internetet keresnek rá, így tulajdonképpen bármilyen feladatot is kapnak, az első hogy beírják a keresőbe, és az enter megnyomásával a problémákat akár meg is oldhatják. Ehhez az „Enter Nemzedék” fogalomhoz azonban azt is csatolták, hogy ebből a korosztályból hiányzik a probléma megoldás készsége. Nos ezzel vitatkoznék! Tagadhatatlan, hogy az internet használata és az enterek gyakori nyomogatása megszokásunkká vált, azonban a probléma megoldó készségünk nem ment ennek kárára. Problémamegoldó készség alatt értem, a különböző emberi kapcsolatokban, munka közben, és a pénzügyben felmerülő problémák önálló megoldására való hajlamot, tehát magát a gondolkodást. Nem most először hallok arra irányuló megjegyzéseket és következtetéseket, hogy az önálló gondolkodás már a mi korosztályunkra sem jellemző, és, hogy csak, mint robotok, az előre megadott utasítások, és lépések alapján vagyunk képesek elvégezni a ránk váró feladatokat.
Mi generációnkat körbefogó aggasztó és kevésbé aggasztó vélemények közül, Tari Annamária „Z generáció” című könyvéből idéznék egy keveset:
„A Z generáció tehát, nemcsak vizuális és multitasking, hanem információfeldolgozásban is élenjáró képességekkel bír majd. Az idősebbek számára ezek a készségek nem feltétlenül hangzanak pozitívan, mert a korábbi időszakban egy fontos jellemző volt a késleltetés, érlelés, mely során az információ bevésődött, a tudás elmélyült. Ezért aztán egy X generációs ember kicsit gyanakodva olvassa, hogy az információ elérése és nem a tartalma lesz a bevésett emléknyom nagy része”
Vannak, akik támadják, vannak, akik azonban védik a mai generációban élőket. Én az utóbbi mellé csatlakozom és nem elfogultságból bármennyire is annak tűnik. Ugyanis nem a mi generációnk hibája, hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy már alig 10 évesen felnőttként viselkedjünk, és olyan döntéseket hozzunk, amelyekhez még tulajdonképpen semmi közünk.
Erre egy konkrét példám, amikor ültem a buszon és éppen hazafele tartottam, és a mögöttem zajló beszélgetésből ennyit hallotta meg:
„ – Még majd ebből is kéne venni három dobozzal, otthon teljesen elfogyott.” Nem sokkal később ezt hallottam: „Anyu csak egyet vegyünk, mert nem lesz pénz kifizetni a számlákat” Ekkor fordultam meg és vettem észre, hogy a kisfiú, akinek a szájából ez a mondat elhangzott alig lehet negyedikes vagy ötödikes az általános iskolában.
Tehát megint oda jutottunk, hogy az érmének bizony még mindig két oldala van. Hiszen a mi generációnknak már olyan komoly elvárásokat támasztanak viszonylag fiatal korban,– gondolok itt a 14-15 éves korra – hogy az elvárások teljesítéséhez szükséges információknak nincs ideje ülepedi, így a szükséges információ megtalálása, és az az alapján való döntéshozatal a feladatunk. Teszem hozzá, ez az, amit a mai egyetemeken tanítanak: „Találd meg az információt, és használd fel egy sokkal komplikáltabb probléma megoldásához.” Tehát zárásképpen, a véleményem, az hogy a gondolkodás csöppet sem szorult háttérbe, sőt!