Tudtátok, hogy a legkisebb sugara is a napfénynek energiával tölt fel? Tagadhatnánk ezt a tényt, de feleslegesen. Az, amikor azt érzed, hogy a nyomasztó borongós időket követően végre kisüt a nap, és a szívedet egyből valami megmagyarázhatatlan boldogság tölti el, felbecsülhetetlen. Kinézel az ablakodon és rájössz, hogy a világ mégis csak szép, és hogy nincs is szebb annál, mint amikor a világot ezek az aranyló sugarak teszik mind ragyogóbbá. A NYUGALOM. Ez az, amit számomra ez a ragyogó gömbölyded égitest jelent.
Talán én is fotoszintetizálnék? Mint a növények, amik szintén a Nap tápláló sugaraiból nyernek energiát? Mi mással magyarázhatnám a Naptól való függésemet? Azt, hogy ha az időjárás megvonja tőlem ezt a ragyogást, akkor bánatosan lógatom orromat? Magam sem értem. Talán így is van ez rendjén. Egy apró titok lapul bennem, amit magam sem tudok megfejteni. Nem baj, így legalább sosem fogom megunni magam, mert tudom, hogy mindig lesz valami, amit még nem fejtettem meg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
