A mai világban már sosem tudhatod kivel futsz össze…

Háttal volt nekem, amikor beléptem a környék egyik legfelkapottabb bárjába. Farmert viselt, ami valószínűleg 2 számmal volt kisebb, mint a szükséges, mert a fekete tanga vagy 10 centire kilátszott alóla. A topp, amit viselt, nem tudhattam előröl mennyit takart, de hátulról egy vékony sávot kivéve semmit nem fedett el. Fekete haja, kontyba volt feltűzve, és így láthatóvá tette a fülbevalók sokaságát, amit viselt. Leültem egy székkel arrébb, mint ahol ő ült. Vodka narancsot rendelt, közben pedig egy újabb cigarettát nyomott el a kopottas hamutálba. Én is rendeltem. Mély hangomra felkapta a fejét, és a szemem sarkából láttam, ahogyan alaposan szemügyre vesz. Semmilyen kirívó tulajdonsággal és testékszerrel sem rendelkeztem, szemben vele, ennek ellenére lefaragott a közöttünk lévő távolságból, nem is keveset.

-          Ne haragudj, de olyan ismerős vagy nekem. Nem találkozhattunk mi már valahol?

„Nem.” Ebben biztos voltam, hiszen kirívó megjelenése aligha kerülte volna el a figyelmemet. A csapos letette elém a megrendelt sörömet, és kedvességet tettetve érdeklődött további kívánságaim felőle. Mivel ilyenekkel nem rendelkeztem, faképnél hagyott.

-          Tudom már! Múltkor ön sétált fel az emeletre egy csinos szőke lánnyal! A barátnőmmel felfigyeltünk, mert…

És folytatta a fecsegést, anélkül, hogy észre vette volna, hogy fenn akadtam már a mondanivalója első részénél. Valóban. Pár napja a húgommal jártam itt, és fel is mentünk a kevésbé kihasznált emeletre, hogy beszélgetni tudjunk. Ritkán tér haza, mivel a külföldön kapott munkája bár nagyon jól fizet, nem hagy neki túl sok pihenő időt.

Mire észbe kaptam, az ismeretlen velem szemben, már a volt barátairól beszélt, és ez a téma még annyira sem kötött le, mint az előző. Amennyire hallottam, nem voltak hosszú kapcsolatok, és túlságosan érettek sem, egy ilyen korú lányhoz képest. Felnőttként illene már okosabban gondolkozni. De hát ki is vagyok én, hogy ezt megmondjam neki?

-          Nem akarsz velem is felmenni az emeletre. Tudok egy csendes helyet.

Meglepettségemben felborítottam a sörömet, amiért éppen nyúltam. A férfiaknak kéne felszedni a nőket, főleg egy ilyen helyen. Nem vagyok a rövid kapcsolatok híve, de voltak egy éjszakás kalandjaim, hiszen 20-as éveimben igencsak kelendőnek számítottam, főleg, hogy sportoltam. Ki nem használta volna ki a helyzetet, ha már adott volt. De azóta van egy feleségem, és csak akkor jövök el sörözni, ha a haverokkal futok össze nagy ritkán.

-          Ne haragudj, de most nem.

Vágtam rá a kurta választ és épp készültem felállni, és ott hagyni őt, amikor egy hatalmas ütést éreztem az arcomon.

-          Hogy merészeli! Az én kislányom! Jól vagy angyalom?

Egy erősen negyvenes éveiben járó nő állt mellettem, és aggódó tekintettel méregette lányát, hogy rendben van e.

-          Magát meg feljelentem! Hogy jön ahhoz, hogy kiskorúakat zaklasson! Nincs éppen elég nő a maga korosztályában!? Esküszöm, hogy feljelentem!

Ezzel fogta magát és lányát kézen fogva kisétált a bárból. Én pedig ott ültem a helyemen szótlanul, és bambultam a lány után, akinek még mindig kevesebb része volt ruhával eltakarva, mint amennyi nem.

Másnap munkából hazafelé egy levélből értesültem róla, hogy a feljelentés valóban megtörtént. Az ok: egy 14 éves lány zaklatása. 14 éves lány, akit minimum 20-nak gondoltam….